kövek a zsebben

A kopott álmaid mellé dobd le a kabátod. Amikor hallgatsz,én vagyok a legjobb barátod. Amikor menni kell,én ott állok majd melletted. Eldobott aprópénz a sárban,és te felvetted. A remény erőt ad hogy elvehessék mások. A szívek jeges felszínébe alagutat ások. Azt mondják legenda vagyok,szerintem bolond. Aki nem találja az ajtót,és két világ közt bolyong. Csontokat dobálnak az emberek a szívekbe. Tudom hogy a zenémmel sosem leszek a hírekben. De minden kézre tintával a nevem felírva. Olyan mély a szövegem,nem fejti meg az enigma. Hordjuk a keresztet,ki nyakban,ki a hátán.És kérdezzük magunktól,ki a jó? És ki a sátán? Ördögi terveket eszeltek ki az angyalok. Úgy hívod hogy jövő,ők úgy hívják hogy Ragnarok. [Refrén] A tél már közeleg,mert lefagytak a mosolyok. Láttam a napot,előtte egy felhő gomolyog. Láttam a holdat,ott álltam a sötét oldalán. Sejtem az igazságot,de valaki mondja már! Senki nincs egyedül,sokan vagyunk a mátrixban. Azért nincs lelkem mert hülye voltam és rád bíztam. Azért nincs jövőtök,mert megölte a múltatok. Üres a zsebetek,mert rossz irányba nyúltatok.