Te Vagy Az

Kereslek a sötétben, te vagy a fényem,  Szavak elhagynak, ha rád nézek éppen,  Emlékek a fejemben, ahogy mosolyogsz rám,  Ez nem csak egy láng, ez már egy egész világ, Látom, ahogy a szíved a szívemhez kötődik,lelkünk a másikéhoz  összekötődik   Lehet, hogy Kepler vagyok, de mégis nagy kedvvel tekintek rád fel minden egyes reggel, és hidd el ért már sérelem nem is kevés de itt nyugaton kibírja az ember hiába a verés, és te veled lesz az élet bizony mesés Te vagy az, akit admirál a lelkem Mert te vagy az, akit nem hagynék cserben, és nélküled a világ sivár, csak egy üres keret,  De veled együtt minden pillanat emlékezet. Emlékszem, mikor először néztél rám, Én meg nem voltam képnél mintha nem is néznél rám Mindig is tudtam, hogy más vagy, különleges, és olyan édes mint a gyümölcsleves, kicsit hülyeség amiket itt írok neked, remélem nem evvel leszek híres ha mégis majd írok neked, Te vagy az, akit admirál a lelkem Mert te vagy az, akit nem hagynék cserben, és nélküled a világ sivár, csak egy üres keret,  De veled együtt minden pillanat emlékezet.