Égbolt

Nem hiszem el hogy már mindent láttál Már te sem hiszed el hogy mi mindent vártál Hamar elveszted te is a fél életed, benned is ott vannak a kibaszott tévképzetek. Azt hiszed hogy az égbolt majd mindent megold, csak azt felejted el hogy az életed trezor. Elvesztetted már te is a fél életedet, besötétült feletted a kibaszott eged. A megoldást mindig csak jobbról várod, Az életedet folyton csak másnak szánod, Felteszel mindent egy kibaszott lapra, Várod a csodát egy nevetős napra. Nem jön a csoda az életed múlik, Elbaszod mindig, ezzel minden elúszik, A sült galamb nem repül, hanem elúszik, Talán már kevésbé hiszed, hogy ez egyszer elmúlik. Elmúlhat ez is csak végre látnod kéne, Hogy nem lesz ez jobb ha mádat éled, Venned kellene már a fáradtságot, Tenned kellene valamit, nem csak a jövőt várnod! A galamb sem repül, ha csak a huzatot várja, A sátán feleted a csárdást járja, Emeld fel a ráncod, a fejedet emeld, Menj előre végre ne csak a szavakat tekerd!