Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen, Nem tudom, mit tegyek, visszatért a régi énem. Megint tilosba léptem, bolyongok, mint egy szellem, Nem bírom tovább, arcomon végigfolyik könnyem. Miért gondolok rád? Miért érzem azt, hogy kellesz? Mikor legbelül tudom, hogy ebből megint baj lesz. Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek, A mesebeli hercegek jobb, ha elkerülnek. Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek, De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett, Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget. Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék, De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. A percek szenvednek, várnak az idő halálára. Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó. Az összes dolog halott, csak hiányod állandó.