fény

szemtelen vagyok mert  a világ is az Szemedbe nézek és világítasz El vette az eszem az ön uralom Rád gondolok és magam kutattom fel veszem az ütemet és ki kúrálom Amit akkor éreztem Ki dobálom Őszinte érzéseket valóságá váltom. A valóság szerintem egy homályos folt amit akkor festek ha fel jön a hold Emlékek nincsenek se álmok a mának élek és soha semmit nem bánok, Soha nem voltam ártatlan De ha éreztem valamit akkor láthattam sötétben és fényben járkáltam Meg álmodtam a saját életem utána csináltam az álomból világ történetett, voltak szakadékok és mesés dolgok De rá jöttem hogy minden ami bennem van az mást is hordoz. Ha szakad a cérna és menedéket keresel azért hogy jobb legyen te mindent meg teszel, saját magad teremtője te vagy, nem másoktól kel segítséget hívni a teremtőbe és ön magadba kell hinni