Sebezhetetlen

Én Mindig az igazságra törekedtem Az évek ahogy mentek, én is meg öregetem És az élet hozta szituálciok tanitotak Én igaz maradtam mig mások csak vakitottak Rájöttem, csak magamba tudok kapaszkodni De nehéz elengedni . Jol esik ragaszkodni A döntés bennem csak nem találok a válaszra Azért Mert a sokk kérdés az agyam le fárassza Hogy hogyan tudok az emberekhez kötődni? Szerintem senkivel nem lehet eleget törődni Bizok benned tényleg de ne lopd el a reményem Inkább az igazságot én tényszerüen megélem Voltak démonok de azokat már elengedtem És néha el hiszem hogy , nem hiába szenvedtem Amit velem tettek az már szóra se érdemes És nem is teszem szóvá igazából nem is lényeges Ha azt mondod a szavamra hogy ártalmas Az aki meg érti azt mondja neked, szánalmas Ha el csábít az ördög, javaslom hogy ráhalgas Hogy majd az istennél bűnökröl ki tálalhas Fel raktam tétet a lapokat is ki teritettem Ha foró volt a helyzet én csak tovább hevitettem Az álmok el száltak a húrokat meg feszitettem És meg tudtam mi a valódi amikor veszitettem fel halmoztam a hibákat amit magamnak teremtettem mindig azt fogtam akinek semmit nem jelentettem az aki velem volt attol gyakran el távolodtam ezért éresztem magam sokszor oly átkozottan most màr érzem, tiszta nekem minden léptem tisztán látok már és itt az idő vissza térnem az életem meg élem és nem csak le éldegélem és mikor itt a végem jár nekem egy érdemérem