BrooklynZoo (18:31)

Az életem a történetem nektek mesélem , azért mesélek mert mesébe illő az eredményem, vágod 17 evesen voltam igazan boldog de mostra szurnak huznak lefele gondok, mikrofonom robban szívem dobban addig nem ereszt az élet még fel nem fogtam hogy huzom a tegezt De ő céloz az utolso demoba killshot lenne de nincs shot Valamit erzek valami bennem megmozdul, az ichlet ami soha felnem fordul, 21 vagyok és negatív mert ez kibaszott környezet megrondít, vajon mikor lessz az amikor az érme masik arca vakít, ez tudom érzelmeket szakít mert te vagy a fő szereplő de más alakít, adod itt Az igazit de akinek nem kéne csak lapít, hadarom a költészetet az ugazság csábít, Én mostmár csak fekszem homályosan Már nem mozgat mit csinal szabályosan Bizonyitson aki akar én már nem nézem inkább elengedem nincs mar benne részem, Egy harcos leszek élezet fejszével , mert megkaptam az adotságot hogy gondolkozzak elmével , leszarom ha nem leszek híres eléggé ,az vagyok a barátaimnak és a családomnak Ezt fogadom elégtétellé, néha gyenge vagyok néha túl erős pedig csak közepesen haladok, És ha összedölne minden magamse tudom merre szaladok, melyik az a hajó aminek a fedélzetére felszálok , mint a papírlapok ahogy irok úgy lobbannak lángra, az életem irásainak fogalmára, együtérző vagyok de tul sokszor fekszek hazug mezőre, ha egyszer vége nyugodt szível ülök felhőre ,magamse tudom hogy ha teszek akkor vajon elveszek, az én nézeteim csak a jó mégis lenéznek, sokszor gondolkozok hogy publikáljam magam?vagy pukkanjak egy irányba ami hanyag, meghaljak az önsajnáltatásba , vagy vegyem fel a versenyt a vágtába , hodít a szép most kicsit lódit , bódít az egész lényem önmagába ordít , majd lessz boldogság ha dé nincs itt, hiába kérem hogy halkuljanak nincs csitt,