Omega (16:04)

Egy felszines sikoly ami foldbe tipor, Egy érintés szürke falon vér festés Égszinkék gondolat sötét keverés, Egy emlék ami csak élinkült feledés, Szavak behálózzák az érzelmeidet,mikor hiszel magadban felfeded az értékeidet, de nem számoltam vele hogy elfeleződök törik a jobbik felem, Kopott zongora viaskodó dallamok Rögzítem a soraim igen ilyenek a minden napok, Az idő véges lassan pisklákol a lámpa, Mindig kijutok de valami visszatol ez a Dé lázálma, Akarom hogy legyen de néha nincs, Akarom hogy beszéljen de egy néma kincs, Akarom hogy érezzen de hogy ha szive sincs, Akarom hogy orsitson de csak csitul ichlet van hogy nincs, Tudom orulsz ha van de általában nincs, Hogy mi a boldogságod kilátásba sincs, Esső cseppek ropognak egy villámtépte talajon, Érzem Erősödök mert a tűrőképeség a maxon, Tudom fukar az élet beszívom a fustot Majd elszál egy gyonyoru napsutotte tavaszon, Teleirom a naplót mutatom a tükröt, Belenézel és rájosz hogy az ütem éleg halkan szól, Mondjam meg tudod inkább mond meg te, Vajon az élet egy körforgás es ha vége Meddig leszünk elveszve egy fekete jukba, Sebaj addig is tőltődök szólok ha az aku csutka,