Álmok a város felett

Kint az utcán már az este köszön, Minden apró pillanat egy újabb öröm. A lámpák fénye lassan égig ér, A hideg szél most meséket regél. Lépek előre, nem nézek hátra, Itt van a jövőm, nem várok csodára. (Refrén) Ez a mi hangunk, szálljon a dal, Áttörünk mindent, ha áll is a fal! A ritmus ha hajt, és a szív szedi szét, Írjuk az álmunk aranyos szélét. Szálljon a dallam, hallja a világ, Nekünk nyílik most a legszebb virág! (2. Versszak) Néha nehéz, de a ritmus segít, Minden rossz emléket a feledésbe merít. Fogd meg a kezem, és induljunk el, Ahol a zene szól, ottsenki nem felel Mások elvárásának, csak a saját útjának, A szabadság dalát a csillagok látják. (Kiállás / Bridge) Csendes a város, de a szívünk dörög, Ez az érzés tudom, örökké pörög. Egyetlen ütem, egyetlen hang, Megmozdul tőle a városi harang! (Refrén) Ez a mi hangunk, szálljon a dal, Áttörünk mindent, ha áll is a fal! A ritmus ha hajt, és a szív szedi szét, Írjuk az álmunk aranyos szélét. Szálljon a dallam, hallja a világ, Nekünk nyílik most a legszebb virág!