hkr

Az éjszaka hív, de nem nézek hátra, Minden sebem egyszer majd begyógyul mára. Ha mellettem vagy, nem kell más világ, Mert veled minden perc egy újabb csoda már. Sokszor elhittem, hogy ennyi volt, De a szívem mindig is tovább szólt. A város fényei vezetnek még, Holnap talán valóra válik minden mint rég. Nem a pénz miatt, hanem az álomért, Mert minden lépésem egy újabb célért. Ha elesek is, felállok újra, A saját utam visz a csúcsra. Az éjszaka hív, de nem nézek hátra, Minden sebem egyszer majd begyógyul mára. Ha mellettem vagy, nem kell más világ, Veled minden perc egy újabb csoda már. Az ég alatt csak előre nézek, Nem számít már, hogy mitől féltek. Minden sorban ott a remény, Egyszer majd felragyog a fény. A csendben hallom a saját hangom, Nem adom fel, ez az én harcom. Ha bezárul egy ajtó előttem, Kinyílik száz másik mögöttem. Veled könnyebb minden nap, Akkor is, ha néha nagy a zaj. Együtt írjuk tovább a történetünk, És soha többé nem tévedünk. A szívem diktál minden sort, Nem állít meg semmilyen korlát. Ez az utam, ezt választottam, A végén büszkén mondom: megcsináltam.