feleségemnek

Leülök a teraszon, és verset írok neked, Tudom , hogy ezzel nem szerzem vissza a szereteted. Nagyon sokszor akaratos vagyok és sokszor önfejű is, De amit érted érzek az számomra nem semmis. Erőltetek mindent, hogy a középpontban legyek, De igazából sajnos még mindig a múltban élek. Sok rosszat tettem, hogy már ne legyen a régi, De leteszek mindenről érted megéri! Emlékszem még az első csókra a Colorsban, A mai napig hasít az emlék az agyamban. Félek, hogy egyszer elveszitelek, De ez ellen megteszek, amit csak tehetek. Most arra kérlek, légy türelemmel felém, Hisz tudom nem ezért az énemért szerettél belém. A változás útján egyedül elindulok, De kérlek fogd a kezem amíg célba nem jutok!!! Nagyon de nagyon szeretlek, és Isten buntessen meg minden tettemert amivel megbántottalak!