fing

(Verze 1) Dobban a föld, ha a lábunk lép, Ősi vér lüktet, nem kér, csak tép. Tűzben edzett kard a nyelvem hegyén, A világ perzsel, de én állok legelöl, kemény. A hold a zászlónk, csillag a testvér, Nem hajtunk fejet, csak ha az ég kér. Ősök szelleme dobol bennem, Szavaim, mint villám, mikor mennydörgés zendül. (Refrén) Ez nem ima, ez induló, Pogány szívvel, indulunk, jó? Nincs papunk, nincs könyvünk, Csak harc, csak tűz, csak törvényünk. (Verze 2) Szántóföld, erdő, hegyvidék, Miénk a múlt, s a jövő is még. Nincs úr fölöttünk, csak a Nap meg a Hold, Ami hamis, az porrá omlik, ha jön a horda, tombold! Kövekre rótt szavak, nem feled a vér, Ez itt nem divat, ez a lélek, ami él. Táncol a láng, a dob szívet diktál, Ez a mi törzsünk, ha jössz, csak tisztán!