Ha eléred útközben New Orleans-t,  A kelő nap házát keresd,  Ha kóbor lélek hajszol,mint engem,  S a fejed nincs hová letedd.  Anyám bár semmit nem kértem én,  Varrt nekem egy új blue jeans-t,  Apám,mint mindig,csavargott valahol,  Mikor elhagytam New Orleans-t.  Egy csavargó tudja nem kell semmi más,  Egy bőrönd,egy tehervonat,  Hogy vándorolva,várostól városig,  Szabadnak érezd magad.  A lábad félig a lépcsőn,  Ott elől a mozdony fütyül,  Ne nézz soha vissza,sehol nem gondol rád,  Egy család,egy asztal körül.  Az öcsémnek mondd el,ha látod,  Ne próbálja úgy,ahogy én,  Békétlen szívvel megátkozott mind,  Aki a kelő nap jegyében él.  Ha útba ejted New Orleans-t,  S a szél,az eső kikezd,  Ha virágfűzér az ajtó fölött,  A kelő nap házát keresd.