Édes apám kérlek mond el én nekem Mért ilyen magányos az én életem Mindent megteszek amit csak tudok Mégis minden lépésemmel zsákutcába futok! Nincs az a pénz ami elég lenne Bár a lelkem a pokolba ne menne De vétkeztem annyit hogy mát nincs bocsánat A lelkem legmélyén emészt meg a bánat! Meghalt a mamám akit úgy szerettem A gyász ködébe én már rég elvesztem Nem látok kiutat a homályból Nincs az a oénz ami kárpótol!