Kibaszot átok ül a földön, Nem látok mást csak hogy a pokol kapuja nyitva, Nem tudom hogy ezt a világot a szívem meddig bírja, De az elesettek előtt a szívem mindig nyitva, Csak siessetek mert nem tudom hogy még meddig bírja, Tudom hogy a lekeknek mindig van kínja, Társ nélkül ezt senkisem bírja, Én csak az igazat tollom ami a földön folyik, El pusztul a világ vele minden szerte foszlik, Minden vár lassan a föld szívében össze omlik, De ebbe már a jó isten sem segíthet, Mi emberek megihatjuk a saját levünket, Én csak a fény felé akarok jutni, Nem a sötétségbe bújni, A rossz emlékeket a fejemből ki akarom turni.