Szinte ki sem lehet törni a pusztulatból, Emberek nyomorognak a buksz tudattól, Neked luxus autó, nekem a luxus gusztustalan, inkább a puritán komfort mint hogy értem pusztuljanak, Ki is intettem a buszbú", ez má plussz, Ha azt érzed hogy muszáj akkor elfásulsz, Bennem élnek a túsz szavak, és jobbra vágyok én is, Tiszta lappal előről, rám segít a szél is, Az a szélmalom harc amit hajtasz az felőről, Nem dőlök be könnyen, mint egy kamu aki begőzöl, Ettől kapj erőre, vagy a szemed feszítse fel, Vesztes csata nem ok hogy háborút veszítsek el, Szép csendben romlanak a szép lelkek meg, Vidd a jövőt ha elbírod, de szét nem szedtek, Pénzéhség elvárás megfelelési kényszer, Túl sokan érzik azt, hogy azt nézik hogy mit érsz el, Térdre ereszkedtek hogy alanyi jogon, Több jusson nektek de én haladni fogok, Értek már pofonok, nem vagyok már plafonon, A feldolgozhatatlant, a szavakba fonom, Nem a falvédőről jövök, ha nyertek a hasznomon, Az nem zavar, de a káromon nyerni, nyeld a faszom, A fazon akit hozok, az én vagyok, Tőled is ezt várom, nem a szép szarod, Ahogy szétszarod, a dolgokat nekem, A megoldásokat meg egyedül keresem, De tegyen még keresztbe százszor az élet, A keretbe belefér százszor átlépek, Felette, féltek a visszahatástól, Vissza azt állj, ha vissza táncol, A tudatom tiszta, lista a ránctól, A megélt dolgoktól a hibákból pártol át, A jobb döntésre kényszerít, hála, Tanultam belőle, senki se látta,