Megy megy tesom az agyalás csak a szived kalapál I Szenvedtem már èveket emeljen fel vègre e nemzet. Mely a világra teremtet szedtem már be szereket de nem hatot úgy mint a drága szerelmem. Amit mindennap meg kellene szereljek. De engem anno nem igy neveltek hogy minden szaron ami törtènik csak nevetnek. Az ördögök már majdnem mindenkit be etetek aztan hirtelen öszekeverdetek öszemelegednek a sámán tűzèn Bárcsak lehetnek èn is a jobb fa fűzèn. Ènekelnèk onnan nektek könyedèn Nem hulna a könnyem Kaphatok mèg belölem De ez mindenkinek nagy küzdelem igy hát csak nagyon nagyon nehezen de elviselem. Majd egyszer odafent mindent megfizetek. De addig is igen igen vègig is megyek Igen igen vègig megyek èn egyenest.