Elmesélem neked a wonder life történetem. Bő kilenc évvel ezelőtt jött egy kibaszott nagy pofon, az ellenzék elhasalt a kátyús betonon. Én felvettem a kesztyűt amit az élet elém ledobott, elkezdtem egy harcot amelytől mindenki fosott. Azt hittem az elején mindenre képesek vagyunk, elhittem hogy mi emberek úgyis mindig változunk. Feladtam a karriert és mindent amit lehet, elvettem a családomtól rengeteg sok percet. Küzdöttünk, ragasztottunk, púltoztunk fáztunk, megcsináltunk mindent amitől jobbat vártunk. Nem voltam egyedül mert velem voltatok, amellyért én nektek csak hálát mondhatok. Néhányan már sajnos elmentetek és odafennt vagytok, de higgyétek el nekem hogy ti már jobb helyen vagytok, mert ez az ország lassan már a pokollal vetekszik, egyre szarabb hely az ami idelent fekszik. Választásról választásra jobbat vártunk, a politikusoktól mindig többet vártunk, a fizikai erőnk is egyre csak fogyott, ezzel együtt a támogatásotok is kopott. Pár hónappal ezelőtt jött egy újabb nagy pofon, félre kellett állnom, de én ezt nem vettem zokon. Kevettem a kesztyűt amit az élet elém ledobott, befejeztem a harcot amelytől mindenki fosott. Elhittem az elején hogy mindenre képesek vagyunk, elhittem hogy mi emberek úgyis folyton változunk. Feladtam az egészet és mindent amit lehet, visszadtam a családomnak rengeteg sok percet. Rá kellett jönnöm, hogy hibáztam lehet, nektek áldoztam mindent amit csak lehet. Feleslegesnek láttam minden további harcot, hiszen az emberekben már minden lezajlott. Tiétek a pálya végre megmutathatjátok megmutathatjátok hogy jobban tudjátok. Nektek pedig akik végig velem voltatok, életem végéig hálás maradok. Fiatalként tényleg félreálltam, tőletek pedig többet vártam....