már 2 éve már de ez régóta rág minek vagyok életben ha itt se volnék lélekben felnézek az égre, szemem felcsillan végre nincs több komor felhő mire a nap feljő az éjszaka leple elillan vele de amíg élek, büszkén nézem, mert nem lesz más mit bámuljak ha már a tekintetem úgyis elárulja: sose leszek magányos szolga, mert már így is maga vagyok a rabszolga -e társadalom előtt, amiből hiányzik a gerincvelő, nem fog más jönni, csak a szolgasors melynek lángjait messze senki se olt most pedig kérdem: hol ennek a vége ? rabolj el végre, és hidd el kérlek, itt a mese vége, fuss el véle