Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem, De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta Egy tükörben az életem, vagy most a látszat eltakarja? Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz akinek hiányzok? Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok? Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.