Három a magyar igazság, fű, papír, gyújtó, Nem kell ide semmi más mert magában is full jó. Osztottuk a népet az utcákon a tereken, Ilyennek születtem így neveltek a telepen. Nem az tett engem ilyenné ahogy velem bántak, hanem az emberek kik szar alakká váltak. Én rappernek születtem nem szenvedek a szavakkal, Az utam az tiszta és nem találkozom falakkal. Láttalak téged ahogy sírtál ott a sarokban, Hogy ellett baszva minden de én nem szórakozom szarokkal. Ha gyenge amit adok akkor pakolj fel egy erőset, Én 30 alatt megírom téged a kényszer erőltet. Ha láttál te már vadat akkor nem csodálkoznál rajtam, Én letolok egy albumot míg annyit mondasz tamtam. Csendben születtem de zajban fogok elmenni, Míg élni fogok vágod a tollamat nem fogom eltenni. Ez tehetség tesó amit nem lehet elvenni, Ez egy olyan út amin csak az egekbe lehet felmenni. Tekerek egy dzsót, hogy ne halljam a zajokat, fény vagyok az útvégén és vezetem a vakokat. Füstölök egy nagyot És azt képzelem el, hogy egyszer innen kijutok. Hogy kijutok a világból és felmegyek az égbe, De addig marad a dzsó és vissza ülök a székbe. A sok gyökér MC elhitte, hogy fasza gyerek, Én itt Isten vagyok rátok beefet verek. Unom már a rinyát és unom már a nyálat, ha nem vágod mi a rapp gyere mutatok egy párat. Ha velem kezdesz akkor megfulladsz a rímekbe, a szavak mint penge lassan szednek ízekre. Meghalsz majd a viharban hol villám meg tornádó, a szavam beléd hatol és körbe vesz mint pókháló.