ismersz mi hallgasd
15 Plays
•14 Sep 2022
Este van már, este, a hajnal nincs már messze, Újra egy nehéz nappal nézek holnap szembe, De még nyugodt az éj, és bennem béke van, Mert ennek a hosszú napnak, végre vége van. Lefekszem az ágyamba és lehunyom a szemeim, És csak várakozom összetéve a kezeim, Mert álmomban elfelejthetem mindazt ami történt, Beleszippant magába, a feneketlen örvény. De ott nincs több baj, nincsen gond vagy fájdalom, Nincs lenézés fikázás, vagy éppen szánalom. Ott végre magam vagyok, nem pedig egy árnyék, Ott mindig tiszta lelkem, mintha igazivá válnék. És csak szállnék a magasba, a végtelen nagy űrbe, Minden nehézséget, és fájdalmat legyűrve, Ahogy hallgatom a dalt, ami a felhőkből szól, Figyelnek a csillagok, a magasból. (instrumentális rész) Most mintha máshol lennék, ez nem ugyan az a hely, Álmodok még talán, de lehet most keltem fel. Idegen hely vesz körül, tele idegenekkel, Már nem látok oly tisztán a szemeimmel. Fegyver van a kézben, de még nincsen rajta vér, Még nem ismert az ereje, még a rend sem bomlott szét. Mintha minden rendben lenne, de valami mégis hibádzik, A fának velem szembe, a gyümölcse hiányzik. Elkezdődött az, aminek soha nem kellett volna, Nincs már visszalépés, nincsen második próba. Csak egy lehetőség volt, de mi azt is elszúrtuk, Most viseljük a következményt, hiába megbántuk. Jaj mi százszor bántuk, de bele kell törődni, Hogy ebből a helyzetből, már nem lehet visszalépni. De még valami mindig megvan, még minden nincsen veszve, Még ismerjük a hatalmast, még nincs a test kereszten. (instrumentális rész) Érzem ez lesz utam vége, ez lesz az utolsó, Innen a következő lépés, már a koporsó. Szememmel már nem látok a fülemmel nem hallok, Nem vagyok benne biztos, hogy még életben vagyok. Itt már teljes a káosz, nyoma sincs a rendnek, Égiekhez hasonl
Leave a comment
Dope track here dude.....keep pushing harder ..
nice track and good delivery but work harder
Este van már, este, a hajnal nincs már messze, Újra egy nehéz nappal nézek holnap szembe, De még nyugodt az éj, és bennem béke van, Mert ennek a hosszú napnak, végre vége van. Lefekszem az ágyamba és lehunyom a szemeim, És csak várakozom összetéve a kezeim, Mert álmomban elfelejthetem mindazt ami történt, Beleszippant magába, a feneketlen örvény. De ott nincs több baj, nincsen gond vagy fájdalom, Nincs lenézés fikázás, vagy éppen szánalom. Ott végre magam vagyok, nem pedig egy árnyék, Ott mindig tiszta lelkem, mintha igazivá válnék. És csak szállnék a magasba, a végtelen nagy űrbe, Minden nehézséget, és fájdalmat legyűrve, Ahogy hallgatom a dalt, ami a felhőkből szól, Figyelnek a csillagok, a magasból. (instrumentális rész) Most mintha máshol lennék, ez nem ugyan az a hely, Álmodok még talán, de lehet most keltem fel. Idegen hely vesz körül, tele idegenekkel, Már nem látok oly tisztán a szemeimmel. Fegyver van a kézben, de még nincsen rajta vér, Még nem ismert az ereje, még a rend sem bomlott szét. Mintha minden rendben lenne, de valami mégis hibádzik, A fának velem szembe, a gyümölcse hiányzik. Elkezdődött az, aminek soha nem kellett volna, Nincs már visszalépés, nincsen második próba. Csak egy lehetőség volt, de mi azt is elszúrtuk, Most viseljük a következményt, hiába megbántuk. Jaj mi százszor bántuk, de bele kell törődni, Hogy ebből a helyzetből, már nem lehet visszalépni. De még valami mindig megvan, még minden nincsen veszve, Még ismerjük a hatalmast, még nincs a test kereszten. (instrumentális rész) Érzem ez lesz utam vége, ez lesz az utolsó, Innen a következő lépés, már a koporsó. Szememmel már nem látok a fülemmel nem hallok, Nem vagyok benne biztos, hogy még életben vagyok. Itt már teljes a káosz, nyoma sincs a rendnek, Égiekhez hasonl
You may also like